Mindig azt állítjuk, hogy mi éljük az életünket. Ugyan! Az élet él minket.
A barátság egyenlők között jön létre, ha nem, egyenlővé teszi a barátokat.
Könnyzacskót teremtettek nekünk, mintha előre úgy tervezték volna, hogy sírni fogunk.
A tudat, hogy valaki törődik velem, olyan volt, mint két hónapnyi didergés után egy finom, meleg takaró.
A bátorság egy ponton túl már őrültség.
Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.
Minden változásnak, még a legvágyottabbnak is megvan a maga szomorúsága, mert amit hátrahagyunk, az önmagunk egy része. Meg kell halnunk az egyik életünkben, hogy újat kezdhessünk.