Aki reményből él, éhen hal.
Se nem hosszú, se nem rövid, hanem a tárgyhoz mért beszédre van szükség.
A legfényesebb láng veti a legsötétebb árnyékokat.
Boldog voltam, és a boldogságomat terjesztettem magam körül. Az emberek örültek nekem, amikor látták, hogy jövök.
Az embert a reménység élteti.
Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.
Minden foglalkozás művészetnek tekinthető, ha elegendő szenvedéllyel végzik. És mindig kihívást jelent, ha az ember művészete egyben megélhetésének forrása is.
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.