Ne királyné légy – hanem Királynő! (…) Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében.

Az ember ne próbálkozzék a gondolkozással, ha a megfelelő készülék nem áll rendelkezésére.

A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.

Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?

A félelem gyilkol. (…) Ha arra koncentrálsz, amitől félsz, akkor katasztrófaképeket alkotsz a fejedben, melyek egy katasztrófa felé fognak kormányozni.

Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt – azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.

Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.