Mennyi minden van az életünkben, amely tökéletesen rendben van, és figyelemre sem méltatjuk, mert mindig csak arra a kevésre figyelünk, amely éppen nincs egészen rendben.
A halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. Nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak.
A barátoknak korántsem kell ugyanúgy gondolkodniok, pláne ugyanazt, csak az kell, de az kell, hogy egy térben legyenek, közel, távol.
A hibák, amelyeket az emberekben látunk, többnyire a sajátunk.
Segíts, ha tudsz; tégy meg mindent, amíg lehet – de ha nem tehetsz többé semmit, felejts!
Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni (…), akkor a balsorsot is el kell viselnünk.