Életünk nagy korszakai azok az alkalmak, amikor elég bátrakká válunk ahhoz, hogy gonosz tulajdonságainkat a legjobb tulajdonságainkká kereszteljük át.
Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy se elbúcsúzni tőle – mert szerelmes voltam belé. Őbelé is. Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé.
Gyermekeinknek örökségül tisztességérzetet, s ne aranyat hagyjunk.
Az ember csak akkor tud hűvös fejjel cselekedni, ha a dolgok nem érintik személyesen.
Nem kell mindennek jól végződnie (…). Olvastam valahol, hogy a regényeknek sem kell mindig jól végződniük, az élet se végződik jól.