Alig van szenvedély, amely idővel bűnre ne vinné az embert.
A pokolba vezető egyik út jó szándékokkal van kikövezve, csak hosszú. A gyorsabb útvonalat a tudatlanság köve borítja, ebben pedig azok az okosak a legjobbak, akik nem akarnak tudomást venni róla.
A legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által.
Életem olyan kicsinyes, hogy viszketek tőle, mint egy túl szűk gyapjúpulóvertől.
Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?