A művészet nem más, mint a találékonyak menedéke az élet unalma elől.
Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.
Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.
Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.
Az ember képességei végesek, és a teljes igazságot csak megközelíthetjük, de sohasem érhetjük el.
Vigyázz! Amikor azt gondolod, hogy mindig neked van igazad, és te tudsz mindent a legjobban: nagy bajban vagy! A vesztedbe rohansz.