A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmespárnak a csend a tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól megértik egymást.
Milyen szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként.
Csak aki meghalt, az a miénk, csak az a miénk, amit elveszítettünk.
Összefüggéstelen szavak, véletlen találkozások döntő bizonyítékká formálódnak a képzelődő emberben, ha elég érzékeny.