A kamasz kudarca az, ha hagyják, hogy meggyőzzék a tulajdon nyomorúságáról.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Találkozol egy nővel, hanyatt esel tőle, de miután megismerted, rájössz, hogy semmi különös. Aztán ritka szerencsés esetben az ember rábukkan a lélektársára, és ahogy mélyül a barátságuk, egyre szebbnek látják egymást.
Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt, gyémánt is.
Én soha nem bocsátottam meg senkinek semmit. Ez nyilvánvalóan jellemhiba, de a fenébe, mindenkinek kell legalább egy.
Higgy nekem most az egyszer: minden vagy, csak éppen hétköznapi nem!