Ostobának kell lennie annak a férfinak, aki nem veszi észre, ha egy nő boldog a közelében.
Elvégre, aki engedelmeskedik neki, azt vezeti a végzet, aki meg el akar futni előle, azt vonszolja.
A közvélemény egyetlenegy vágyunk feláldozását sem éri meg.
A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.
Vajon van-e értelme a hatalom megszerzésének, önmagunk megvédésének, ha közben el kell adnunk a lelkünket?
Az életemben mindig is voltak jó emberek… és olyanok, akik szeretnek. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megbízhatok bennük, vagy hogy mindent elmondhatok nekik.