A múltat nem lehet jóvátenni, akármit is gondol utólag az ember.
Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.
Egy indulat, egy szenvedély, egy harag, egy sértés, egy tüzes pillantás megfordít, s önmagad ellenkezőjévé tesz.
A család megöli a szerelmet. A szerelem: rácsodálkozás, és ha megszokás lesz belőle, már vége is.
Ha már úgyis a pokolra jutok, legalább legyen miért.