Amíg úton vagyok a Pokol felé, addig élvezem az utam.
Ha mindenkit ugyanarra a formára öntenének, nem létezne szépség.
A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő. Csak ha fogy, az vevődik észre.
Ez a szerelem műve, ha jól működik: többé válsz tőle, mint ami vagy – és többé, mint amire képesnek tartottad magad.
Az ember nem tanul igazán sokat abból, ha önmagát hallja beszélni.
A szabadság nem lehet határtalan, mert akkor önmagát semmisíti meg.
A szépség rabja nem mer élni, fél, hogy romlik a szépsége.
Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.