Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az.
Nagy kár bizony azt szeretni, ki nincs itt (…), s helyette a szelet ölelni.
Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.
Az ember fizetni akar a hibákért, amiket elkövetett, és azt hiszi, ha eleget szenved, az elég. De nem így van.
Ihatatlan kávé nem létezik, csak akaratgyenge ember!
Ha boldog akarsz lenni, ne gondolkozz azon, ami jönni fog, vagy ami fölött nincs hatalmad; a jelennel foglalkozz, és azokkal a dolgokkal, amelyeken változtathatsz.
Az ész gyakran még alszik, mikor a szív már mindent tud, mindent látott, mindent érez.
Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?