Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
Milyen gyönge az erős ember, amikor nevetségesnek érzi magát!
Ha nem is hangoztatjuk, mindig abban reménykedünk, hogy igazság tétetik.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
Ha az élet nem tisztességes, nekem sem kell annak lennem.
Az eltökéltség nem azt jelenti, hogy valami után vágyódunk – ez egy mélyen magadban meghozott döntés, hogy bármi áron megteszel valamit.