Utálok emberekkel beszélgetni. Valahányszor emberekkel beszélgetek, a rossz tulajdonságaim mindig felszínre törnek.

Felesleges irigykedni, felesleges azt hajszolni, amivel nem rendelkezel. Inkább úgy kell viselkedned, mintha mindened meglenne; a lényeg az, hogy csinálj úgy, mintha már eleve minden a tiéd lenne.

Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.

Az élet néha elér arra a reménytelen pontra, amikor a rossz döntés lehet a legjobb döntés. Mindegy, merre indul az ember. Néha muszáj egyszerűen csak elindulni.

Hosszú időbe telik, mire az ember igaz barátjának mondhat valakit, a bizalom pedig csak lépésről lépésre alakul ki.

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.

Ne tégy soha semmit mással, amiért gyalázat érhet, még titokban sem, mert a szemérem önmagad előtt még inkább kötelez.

Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.