A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki.
Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.
Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.
Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány.
A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.
Az éjszakai tervek reggelre mindig elromlanak. Az éjszakai gondolatoktól reggelre elidegenedünk.
A magányos ember (…) nem nevet könnyen.