Olykor szükséged van valami újra az életben. Ha adódik egy lehetőség, akkor meg kell ragadnod azt.
Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy se elbúcsúzni tőle – mert szerelmes voltam belé. Őbelé is. Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé.
Sok munkamániás szenved a szeretet hiányától. Nem azt az üzenetet kapták a szüleiktől, hogy „szeretlek”, hanem azt, hogy „szeretlek, ha…”.
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét, és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, az az érzés kitörölhetetlen.
Anyámnak volt igaza, amikor azt mondta, hogy azért panaszkodom ennyit, mert mindenem megvan? Talán tényleg szükségünk lenne egy kis semmire.