Gyűlölni tudtam volna, ha nem szeret.
Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot.
Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.
Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet. Nincs hely, nincs idő a szomorúságra, a kétségre, semmire: csak a nagy szeretet van, az élet szeretete.
Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.
Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.