A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.
Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.
Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?
Szeretem, ha mennek a dolgok. Ha nem mennek, szeretem elérni, hogy menjenek.
Találkozol egy nővel, hanyatt esel tőle, de miután megismerted, rájössz, hogy semmi különös. Aztán ritka szerencsés esetben az ember rábukkan a lélektársára, és ahogy mélyül a barátságuk, egyre szebbnek látják egymást.
Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.