Indulatból hozott döntéseinkkel általában jól járunk. Érzelmeink többnyire csak azt a lépést teszik meg, amelyet értelmünk már rég elhatározott, de nem mert végrehajtani.

Az igazságos büntetésnek ugyanolyan értéke van, mint a megérdemelt dicséretnek.

Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

Hogyan is lehetnél boldog egy másik személlyel, ha még egyedül se vagy az?

Ó-esztendő estjén, ha minden családtag részére tojást ütsz pohárba, amelyiknek a tojása gyöngyöz, hosszú életű, akié nem, rövid életű lesz.

A harcos cselekszik (…). A bolond pedig csak reagál a cselekvésre.

Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.

Látsz engem sírni? Nincs semmim, így nem is vagyok a rabja semminek. Nincs semmi dolgom, így semmi nem tesz a szolgájává.

Nem igazságos dolog megmutatni valakinek a napot, hogy aztán száműzd tőle. Még az ördög is sírhat, ha körbenéz a pokolban, és rájön, hogy egyedül van ott.