Nem győzünk megbotránkozni, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek.

– Szeretsz?
– Szeretlek – feleltem.
– Fogalmam sincs, miért…
– Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, szép, tehetséges, rendszerető, belátó, titokzatos, mindig más, kíváncsi, jókedvű, kiismerhetetlen, erős, határozott, kalandvágyó, komoly, megfélemlíthetetlen és bölcs.

A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.

Az istálló ajtajára fehér keresztet festettek, hogy az ördög ne apassza el  a tehén tejét.

A szerelem örömei mindig arányban vannak az elvesztésüktől való félelemmel.

Az ember az egyetlen állat, amely pirulni tud – és okkal.

Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.

Boldogok a feledékenyek, mert a kudarcból is erényt kovácsolnak.

Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.

Minden cinikus emberben egy kiábrándult idealista lakozik.