az emberekért, akik hajlandóak voltak több időt áldozni rád annak érdekében, hogy megkapd mostani ismereteidet.

A világ változatosabb és csodálatosabb, mint azt az emberek többsége gondolná.

Mi az ördögöt kezdene magával az ember, ha valami nem állna mindig az útjába?

Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.

Néha, nehéz körülmények között, összetévesztheti az ember az együttérzést a szerelemmel.

Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.

Mindennek oka van. Csak éppen nem tudjuk, mi az.

A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.

Ilyen furcsa állat az ember. Nem aszerint cselekszik, ahogy az igazságot megállapította, hanem aszerint állapítja meg az igazságot, ahogyan cselekedett.