Az elkerülhetetlen sors a kudarc beépített mentsége.

Az emberek csak a romantikus regényekben halnak meg a szerelemért, a valóságban a gyűlöletért halnak meg.

Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?

Csak két hatalom létezik a világon: a kard és a szellem. Hosszú távon azonban a szellem mindig meghódítja a kardot.

Az az ember, aki miatt ilyen szomorúság tükröződik a szemedben, vagy mindent megér, vagy egy ócska petákot sem.

Csak a szeretet gyógyít. A harag, a bűntudat és a félelem csak pusztítani képes.

A mássággal az a legnagyobb probléma, hogy körülötted mindenki normális.

Talán ez a sok új dolog. Az új cipő mindig szorít. Az életben is így van: a sors időnként beletaszít az ismeretlenbe – akár akarjuk, akár nem.

Az ember megtartja a nagy ígéreteket, amiket az ágyban és a templomban tett, soha nem felejti el őket. Ha az ember így tesz, egyszerű az élete és világos a jövője.