
Az élet végső soron nem más, mint kis győzelmek és nagy kudarcok sorozata. De mi mást tehetne az ember? Adja fel?
Egyél lassabban.
Nekem állandóan úgy rémlik, hogy a világon sokkal több a tolvaj, mint a nem tolvaj, és hogy nincs olyan becsületes ember, aki legalább életében egyszer ne lopott volna valamit.
Nincs is olyan jóízű dolog a világon, mint valaki mosolya a szádban.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?
Mindig túl későn érkezünk, amikor valaki meghal. Mindig.
Holló károg, havat kér.
A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.