
A múlt már csak ilyen. Elmúlt. Vége. Nincs értelme újraélni. Inkább a jelenre összpontosítanék, a mostra, erre a pillanatra.
Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen.


Az újszülött kisgyermeket első látogatásakor meg kell köpdösni, hogy egészséges legyen.
Szokásos hangulatunk attól a hangulattól függ, amelyet ki tudunk alakítani környezetünkben.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?