Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.

A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.

Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.

Bölcsességre vall egyetértésben élni olyanokkal, akiket nem tudunk elhagyni.

A „probléma” szó helyett mondd inkább, hogy „lehetőség”!

A boldogság nem más, mint jó egészség és rossz memória.

A könny a fájdalom néma nyelve.

Nem hiszek Istenben (…). Mert ha Isten létezik, akkor mondd csak, bácsikám, miért van szegénység és kopaszság?

Ragadd meg a mát (…), mert lehet, hogy a holnap kifacsar, és eldob, mint egy citromot.

Utálok emberekkel beszélgetni. Valahányszor emberekkel beszélgetek, a rossz tulajdonságaim mindig felszínre törnek.