Gyönyöreinket gazdagítva tökéletesítettük a fájdalmainkat.
Saját létezésünk ténye is majdnem túl meglepő ahhoz, hogy elviselhető legyen.
Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
A barátságunk azon néhány dolog egyike az életemben, amelyektől normálisnak érzem magam.
Az emberek nem mulatságból részegednek le, hanem azért, hogy elaltassák a lelkifurdalásaikat.