A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
A bontás mindig könnyebb, mint az építés.
A szeretetet nem tanulja az ember, a szeretet állapot, amiben létezel.
A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.
Sehol nem akarok lakni. Gyűlölöm a lehorgonyzott hajókat és a kikötőket. Én a tengerre akarok kifutni. (…) Az életre akarok rátalálni.
Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol, vigyorral a száján
és szemtelenül.