Mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon is mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan.
Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.
Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot.
Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk.
Nekem is lenne okom keseregni, de valahogy nem vagyok rá alkalmas. Én boldogságra születtem.
Látsz engem sírni? Nincs semmim, így nem is vagyok a rabja semminek. Nincs semmi dolgom, így semmi nem tesz a szolgájává.
Jó, ha az embert emlékeztetik rá, hogy a legerősebb is elgyöngülhet, és a legbölcsebb is tévedhet.