Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
Cselekedeteinket mindig meghatározza, hogyan látjuk önmagunkat a világban.
Csak az látszik olcsó, silány holminak, amit nem viselnek önérzetesen.
Minden egyes nap esély arra, hogy életünket jobb irányba fordítsuk.
Látsz engem sírni? Nincs semmim, így nem is vagyok a rabja semminek. Nincs semmi dolgom, így semmi nem tesz a szolgájává.
De a búbánat is olyan, mint a verem, minél többet ás belőle az ember, annál nagyobb, mélyebb.
Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! – Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.
egy forró csésze teáért.