Bejelentkezés szükséges.
Az életben több a boldogtalanság, mint a boldogság. És ezért könyörületes, hogy az élet nem tart örökké.
Sértés ellen van védekezés; a részvét ellen nincs.
Egy társ az éjszakában – akármilyen idegen is – az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.
Aki sokat néz hátra, könnyen nekimegy valaminek, vagy a mélységbe zuhan.
A gyűlölet sav, amely felemészti a lelket, teljesen mindegy, hogy az ember maga gyűlöl, vagy őt gyűlölik.
Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége.
Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.
Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.
Az üldözött egy idő múlva többnyire okosabb lesz a üldözőknél.
A bizonyosság sohasem fáj. Csak az, ami előtte meg utána van.
Ami jó, azt sosem kell visszautasítani. Még akkor sem, ha az ember nem tudja, miért kapja.
Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg.
Csak amikor az unokáim viselkedését látom, akkor tudom pontosan, jól neveltem-e a gyermekeimet.
Egymástól távol tízszer hosszabb, mint együtt.
A boldogság a lábunk előtt hever. Csak le kell hajolni érte.
Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.
Éjszaka megszínesedik minden. Semmi sem nehéz, azt hisszük, mindent legyőzhetünk, és az elérhetetlent pótolják az álmok.
A szokásos frázisok a barátságról. Kis veteményeskert a kihűlt érzések lávatalaján. (…) A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.
Csak az látszik olcsó, silány holminak, amit nem viselnek önérzetesen.
Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút nincs.
A legrégibb emberi kérdés: a miért. Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.
Akinek pechje van, az orrpiszkálás közben is kitöri az ujját.
Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.
Szikrák vagyunk, és nem tudjuk, hogy merre fúj minket a szél.
Az élet elviselhetetlen lenne, ha örökké tartana.
A tapintat nem egyéb, mint hallgatólagos megegyezés, hogy nem gyomlálgatjuk egymás hibáit, hanem szemet hunyunk fölöttük.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
A vándornak legyenek kalandjai, de nem olyasmi, ami megsebzi a szívét, ha tovább kell állnia.
A legjobb jellemek a cinikusak, a legkevésbé elviselhetők az idealisták. A jámbor emberek oly ritkán képesek megértésre.
Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.
Egy centiméter üzlet többet ér, mint egy kilométer műveltség.
Sose akarj többet tudni a kelleténél! (…) Minél kevesebbet tud az ember, annál gondtalanabbul él. A tudás szabaddá tesz – de boldogtalanná is.
Nem hinnéd, hogy mi mindent el lehet felejteni. Nagy áldás ez, és pokoli nyomorúság.
Ha nem kívánunk nagyon sokat: minden ajándék.
A megbánás a leghaszontalanabb dolog ezen a világon. Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lennénk valamennyien. Az életnek nem állt szándékában, hogy tökéletesre formáljon bennünket.
Nem figyelt, és máris belebonyolódott a megszokás hálójába. A megszokásnak sokféle neve van – a szerelem csak egy a sok közül.
Ha valamit akarsz, sose kérdezd, mi lesz a következménye. Vagy ne tedd meg.
A szerelemben az ember mindig túl sokat kérdez, és ha elkezdi valóban tudni akarni a feleleteket, a szerelem hamarosan elmúlik.
Ha már nem tudunk gyerekesen viselkedni, akkor megöregedtünk.
Butának születni nem szégyen. Csak bután meghalni.
Jó vége csak annak lehet, ami azelőtt egyfolytában rossz volt. Akkor mégis jobb, ha valaminek csak a vége rossz.
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
Aki semmit sem vár, nem csalódhat.
Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos.
Segíts, ha tudsz; tégy meg mindent, amíg lehet – de ha nem tehetsz többé semmit, felejts!
Érzelmekből áll az ember élete; és az érzelmek mellett mit sem számít az igazság.
Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom.
Ha az ember kiszolgáltatja magát, nem szabad csodálkoznia, ha rálőnek.
Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.