Bejelentkezés szükséges.
Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.
Sértés ellen van védekezés; a részvét ellen nincs.
Segíts, ha tudsz; tégy meg mindent, amíg lehet – de ha nem tehetsz többé semmit, felejts!
Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg.
Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.
Jó vége csak annak lehet, ami azelőtt egyfolytában rossz volt. Akkor mégis jobb, ha valaminek csak a vége rossz.
Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom.
A boldogság a lábunk előtt hever. Csak le kell hajolni érte.
Ha nem kívánunk nagyon sokat: minden ajándék.
Ha valamit akarsz, sose kérdezd, mi lesz a következménye. Vagy ne tedd meg.
A szokásos frázisok a barátságról. Kis veteményeskert a kihűlt érzések lávatalaján. (…) A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.
A szerelemben az ember mindig túl sokat kérdez, és ha elkezdi valóban tudni akarni a feleleteket, a szerelem hamarosan elmúlik.
Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút nincs.
A legrégibb emberi kérdés: a miért. Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.
Az életben több a boldogtalanság, mint a boldogság. És ezért könyörületes, hogy az élet nem tart örökké.
A megbánás a leghaszontalanabb dolog ezen a világon. Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lennénk valamennyien. Az életnek nem állt szándékában, hogy tökéletesre formáljon bennünket.
A gyűlölet sav, amely felemészti a lelket, teljesen mindegy, hogy az ember maga gyűlöl, vagy őt gyűlölik.
A legjobb jellemek a cinikusak, a legkevésbé elviselhetők az idealisták. A jámbor emberek oly ritkán képesek megértésre.
Egy centiméter üzlet többet ér, mint egy kilométer műveltség.
Az üldözött egy idő múlva többnyire okosabb lesz a üldözőknél.
Érzelmekből áll az ember élete; és az érzelmek mellett mit sem számít az igazság.
A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
Ha az ember kiszolgáltatja magát, nem szabad csodálkoznia, ha rálőnek.
Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.
Ha már nem tudunk gyerekesen viselkedni, akkor megöregedtünk.
Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.
Aki semmit sem vár, nem csalódhat.
A tapintat nem egyéb, mint hallgatólagos megegyezés, hogy nem gyomlálgatjuk egymás hibáit, hanem szemet hunyunk fölöttük.
Akinek pechje van, az orrpiszkálás közben is kitöri az ujját.
Mennyi szenvedés fér el két olyan kis helyen, amit egy ujjával eltakarhat az ember: két szemben.
Csak amikor az unokáim viselkedését látom, akkor tudom pontosan, jól neveltem-e a gyermekeimet.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
A nőknek nem magyarázni kell; foglalkozni kell velük.
Egy társ az éjszakában – akármilyen idegen is – az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.
Ami jó, azt sosem kell visszautasítani. Még akkor sem, ha az ember nem tudja, miért kapja.
Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.
A bizonyosság sohasem fáj. Csak az, ami előtte meg utána van.
Aki sokat néz hátra, könnyen nekimegy valaminek, vagy a mélységbe zuhan.
Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.
Egymástól távol tízszer hosszabb, mint együtt.
Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos.
Az élet elviselhetetlen lenne, ha örökké tartana.
Nem hinnéd, hogy mi mindent el lehet felejteni. Nagy áldás ez, és pokoli nyomorúság.
A világ sohasem tűnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert.
Butának születni nem szégyen. Csak bután meghalni.
A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.
Csak az látszik olcsó, silány holminak, amit nem viselnek önérzetesen.
A vándornak legyenek kalandjai, de nem olyasmi, ami megsebzi a szívét, ha tovább kell állnia.