Ahol csókolóznak, ott túl nagy baj nem történhet.

A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, amelynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet.

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm.

Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: „miért?”, de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: „miért ne?”.

Az érzelmek a lélek színei; látványosak és csodálatosak. Amikor semmit sem érzel, a világ unalmassá és színtelenné válik.

A Szeretetet éppen az tartja életben, hogy változik, nem pedig az, ha szilárdan áll és nem érik kihívások!

Még a legártatlanabb dolog is pusztíthat, ha túlzásba viszik.

Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.