Az élővel kellett volna törődnöm, és csak a halott járt a fejemben.

A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak.

Az emberek tisztelik a halált, mert joggal úgy vélik, hogy ha tiszteletre méltó dolog meghalni, mindenki bizonyos lehet afelől, hogy legalább egyszer tisztelni fogják.

Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit.

A vérbeli utazónak nincsenek konkrét tervei, és nem szándékozik mindenáron célba érni.

Az elvárásokkal az a baj, hogy előkészítik a csalódást és a dühöt.

Ősi bölcsesség, hogy mielőtt beszélni kezdünk, érdemes megfontolni, hogy amit mondani akarunk, az: igaz-e? lényeges-e? jóindulatból fakad-e?

Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton – mint a győzelem istennője – szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság.

Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni.

Ha valakinek nagyon szép gyereke született, a ruhát fordítva adták fel rá, nehogy valaki szemmel verje.