Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről.
A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat.
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna.
Ha életünknek megvan a „miértje”, akkor majdnem minden „hogyanját” el tudjuk viselni.
A tudás beszél, a bölcsesség hallgat.
A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb méreg.
Mit jelenthet az, hogy nincs meg köztünk a harmónia? Van egyáltalán olyan, hogy harmonikus kapcsolat?
Sohasem ennék meg élőlényt (…). Ugyanannyi lélek van bennük, mint bennünk. Illetve talán több is.
