A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.
Mindannyiunknak szüksége van rá, hogy időnként kigúnyolják (…), különben túl komolyan vennénk magunkat.
A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.
Ne vádaskodjunk az objektív körülmények ellen, hanem vállaljuk, hogy saját életformánkért mi vagyunk a felelősek.
Az idealista javíthatatlan. Ha kipenderítik a mennyországból, eszményt kovácsol a poklából.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
Csak akkor van értelme a tudásnak, ha az nyilvánosságra kerülhet.