A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.
Tartsd nagy dolognak, ha valaki egyetlen embert alakít!
A szomorúság, akár egy mély seb, mely átvágta mindazt, aki egykoron volt.
Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.
Ez a fájdalom lesz neki a legszörnyűbb: mert nincs nagyobb kín annál, mint ha az ember bosszút akar állni és nem tud bosszút állni.
Az ember a végsőkig képes mozgósítani az energiáit. Annyit, amennyi éppen kell. Ha többre van szükség, többet.