Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
Kihúzott minden eltelt napot vastag, fekete filctollával, és érezte, ennél rosszabbul nem is igen viszonyulhatna az élethez.
A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.
Némi fantázia nélkül még tüzet rakni sem tanultunk volna meg.
Életed rendbetételének belülről kell fakadnia. Nem kell másokra várnod, hogy életedet ráncba szedjék. Amint mozdulsz, a világ is mozdulni fog.
Kockázataimról és mellékhatásaimról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.
A küszöbre patkót szegeztek, hogy a szerencse ne hagyja el a házat.
A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket.
Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.
