Álmodozásaimban egész regényeket élek át.
Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.
Minél inkább kezdtem hinni a magam jelentőségében, annál inkább éreztetted velem, hogy semmi sem vagyok.
Ha valaki András napján kenyeret pirít, s a bal csizmája kapcájába teszi s egész nap nem eszik semmit, ha éjjel a feje alá teszi, meglátja álmában, ki veszi el őt feleségül.
A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.
Ha társad szemében nem látod meg életed mélyebb, sokszor kellemetlen igazságát, vagyis ha nem őszinte tükör – akkor ő nem a te igazi párod.
Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.