Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”
Minden művészet csak valaminek a kifejezése.
Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. (…) Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.
Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
A gyermeket mielőtt kiengedték volna az utcára, az anyja a ruhája belső felével mindig megtörölte a gyerek arcát, nehogy valaki megígézze.
Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?