Eszembe jutott a mondás, hogy két ember társaság, de három már tömeg, bár az én esetemben ez nem volt egészen igaz, mert nekem már a kettő is sok volt.
Az okos ember alkalmazkodik a világhoz, a buta makacsul a világot próbálja magához hajlítani. Ennélfogva a haladás a butáktól függ.
Ha egy asszonynak egyebe sincs, csak a makulátlan hírneve, az bizony olyan sovány kóró, hogy éhen döglene mellette a szamár is.
A szeretet olyan, mint a bumeráng, mindig visszatér. Lehet, hogy nem mindig attól az embertől, akinek adott, de akkor is visszatér. És sokszorosan.
Mindenki vágyik valamire, miközben talán teljesen más képet mutat a világ felé.