A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.

Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.

Temetés után rögtön ki kell meszelni a házat, akkor a halott szelleme nem jön vissza.

A legfőbb kincset, a Szeretet Erejét nem rejtették el az Istenek. Mindazt, ami értékes, megtalálod az emberben.

A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.

A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.

Ha eredményesen akarunk valakit megcáfolni, bebizonyítva, hogy téved, előbb vizsgáljuk meg, melyik oldaláról szemléli a dolgot, mert arról az oldalról tekintve rendszerint igaza is van.

A kudarctól való félelem mögött ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság. Mert aki gyáva, az fél is mindentől.

Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?