A felnőttkor megpróbáltatásai szinte egyáltalán nem tudják megtörni azok szellemét, akiknek gyermekkorukban szüleik szeretete megtanította az önbecsülést.
Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne (…). Még egy álló óra is pontos napjában kétszer.
Álomvilágban él, kinek csak öröme van.
Rosszul érzem, de legalább érzem magam!
Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít.
Elmagyarázta, milyen csókolózni azzal, akit az ember szeret. Azt mondta, megszűnik az ember körül a világ. Nem látunk, nem hallunk, nem lélegzünk, nem gondolkodunk, nem emlékszünk.
Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról (…), többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.
Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.