Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?
Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.
Határokra szükséged van (…), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.
Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége!
A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad.
Ha egy ember dramatizál, dramatizálása mögött rendszerint feldolgozatlan, traumatikus események állnak, amelyek régebbről erednek, mint a tulajdonképpeni indíték.