Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség.
A Fájdalom az egyetlen nemesség,
amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el.
Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív.
A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki.
Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik – de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.
Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.
Mindig emlékezni fogok rá, hogy a szerelem a szabadság. Ez az a lecke, amelyet oly sok év után végre megtanultam. Ez az a lecke, amely száműzött, és ez az a lecke, amely most megszabadít.