A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.

A szeretetben megvalósul az a paradoxon, hogy két élőlény eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek.

Az elme nem más, mint álmok sorozata – álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai.

Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk.

Nem okos, aki nem bolond egy kicsit, és nem egészséges, aki egy picinykét nem beteg.

Valójában soha senki nem tudja, hol érnek véget a dolgok, vagy véget érnek-e egyáltalán.

Csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre föltétlenül szükség van!

A szeretet problematikája az emberiség nagy szenvedéseihez tartozik, és senkinek sem kell szégyenkeznie amiatt, hogy ő is megfizeti a maga részét.

Ha valakinek a családjában halott van, éjjeli 12 órakor ki ne merjen menni a házból, mert a halott 12 órakor fölkel és előáll és a lelke bizonyosan összetalálkozik az illetővel. Ha valaki az ilyen kísértettel találkozik, azt bal kézzel kell megütni.