Ha kapni akarsz, kérned kell.
Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.
Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.
Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.
Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?
Amikor lecsap a balsors, derül ki, hogy ki az igazi barát. A barátok a hajón maradnak, míg a patkányok menekülnek.