Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.
Az állatok közül egyedül az ember kegyetlen. Egyedül ő az, aki azért okoz fájdalmat, mert örömét leli benne.
Nem hiszem, hogy az életünk arra való, hogy leéljük valaki mellett, akihez nincs kedvünk már odabújni. Boldogtalanná tesszük őt is és magunkat is.
A halál a vándor megnyugvása, minden fáradozás vége.
De a búbánat is olyan, mint a verem, minél többet ás belőle az ember, annál nagyobb, mélyebb.
Egyetlen küzdelem sem reménytelen, míg véget nem ér.
Minden faluban van egy fáklya – a tanító, és aki azt kioltja – a pap.
