Az ostoba egy jó könyvet sem ismer; az okos egy rosszat sem.
Megfoszthatnak a jövőnktől, megkeseríthetik a jelenünket, de a múltunkhoz nem nyúlhatnak.
Én igen makacs fajta vagyok. Én integetek a távolodó hajónak, míg a karom le nem szakad.
A hiány csak rajongóbbá teszi a szívet.
Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egytized rész, ami látszik belőlünk, kilenctized lenn van a mélyben.
Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?