A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.
Az élet akkor változik, amikor mi is változunk.
Amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla.
Minél többet osztozol az emberek örömében és bánatában, annál közelebb kerülsz hozzájuk.
Mi magunk írjuk életünk könyvét. A sorsunkat nem annyira a csillagok, hanem gondolataink, döntéseink, cselekedeteink befolyásolják.
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.