Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
A magányos ember (…) nem nevet könnyen.
A belső bölcsesség csak fájdalommal szerezhető meg.
A bizalomnak nincsenek fokozatai.
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.
A harcos cselekszik (…). A bolond pedig csak reagál a cselekvésre.
Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot… Kemény prés ez, mégis szorításából született meg minden igaz bölcsesség, ima, művészet.
Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!